Holdlény
Maga vagyok a hold.
Egy sápadt öreg holt.
Szememben nincsen fény...
Egy vénült õsi lény.
Magányos úton jár.
Erõt a könyvbe zár.
Halálon túli fény
Magához hív a lény
Erdõ, fagyos és szép.
A kapuján átlép.
Egyre lassul a szív,
S a lény egyre csak hív.
Feledett sötét hit
Teszi a rituáléit.
Titokzatos, s gyönyörû.
Vérrel írott a gonosz mû.
Feltárva vagyon fedele
Elszabadulva szelleme.
Terjed pestis és döghalál
A Sátán angyalokkal hál
Keresve eme õsi jelét
Felnyitja az a fedelét
S újra az égnek engedi,
S világot a gonosz elnyeli
Holdlény
Soy la luna.
Un viejo muerto pálido.
En mis ojos no hay luz...
Una criatura antigua marchita.
Caminando solitaria por el camino.
Encerrando fuerza en el libro.
Una luz más allá de la muerte
La criatura llama hacia sí.
El bosque, frío y hermoso.
Cruza su puerta.
El corazón late más lento,
Y la criatura sigue llamando.
Un oscuro y olvidado credo
Realiza sus rituales.
Misterioso y hermoso.
El mal escrito con sangre.
Revelando su tapa
Su espíritu se libera.
La peste y la muerte negra se propagan
Satanás se acuesta con los ángeles.
Buscando este antiguo signo
Abre su tapa
Y lo libera de nuevo hacia el cielo,
Y el mal devora al mundo.