Hattyúdal
Azt hiszem jobb, ha nem bonyolítom
azt, hogy mit hiszek így mozdulatlanul,
hogy mi jár ebben a fejben egyhelyben
a magamfajta hát jobb, ha megtanul
gyorsan hallgatni és nyitott szemmel
lépést sem hagyni észrevétlenül
semmi esetlen esetlegesség
a kétkedés is végleg elkerül
Talán
Chorus:
A szürkéskék körzés lejjebb száll,
a szárnyakról hó hullik rám
A megfontolt november,
a tarkómba sóhajt,
nemsoká utolér, aggódni ráérek majd,
hogy miféle hűség ez
ha csak egyedül értem meg
vagy néha még magam sem
van-e még értelme
Chorus
A szélben van, hogy hallom
egy rég hallott hangon
pár giccses sort halkan
túl jól ismert dallam
Az, amit fűt rég
betakar, elfed
a felelősség
ami nem enged
hiszen alatta
beszakadok még
ahogy a fagyban
a túl vékony jég
A sor, ha volt, ma már
messze-messze jár
arra gondolok,
hogy ez milyen dolog
csak arra várok
végre megtaláljon
bármi meggyőzzön
amíg a kapukat őrzöm
Chorus
A szélben van, hogy hallom
egy rég hallott hangon
pár giccses sort halkan
túl jól ismert dallam
Canto del Cisne
Creo que es mejor no complicar
lo que creo, así inmóvil,
qué pasa en esta cabeza estancada
yo, del mismo tipo, es mejor aprender
a escuchar rápidamente y con los ojos abiertos
no dejar rastro inadvertido
ninguna torpeza eventual
la duda también se evita definitivamente
Tal vez
Coro:
El círculo gris-azul desciende,
la nieve cae de las alas sobre mí
El noviembre reflexivo,
suspira en mi nuca,
pronto lo alcanzaré, tendré tiempo para preocuparme
qué tipo de lealtad es esta
si solo la entiendo yo
o a veces ni siquiera yo mismo
tiene sentido aún
Coro
En el viento, a veces escucho
una voz antigua
algunas líneas cursis suavemente
una melodía demasiado conocida
Lo que el viento ha cubierto desde hace tiempo
se oculta, se tapa
la responsabilidad
que no cede
pues debajo de ella
todavía me hundo
como en el hielo
demasiado delgado
La fila, si existió, hoy ya
está muy lejos
pienso en
qué tipo de cosa es esto
solo espero
que finalmente me encuentre
cualquier cosa me convenza
mientras siento las puertas
Coro
En el viento, a veces escucho
una voz antigua
algunas líneas cursis suavemente
una melodía demasiado conocida