Könnyek Útja

El camino de las lágrimas

Könnyek Útja

Nací en tu rostro,Megszülettem az arcodon,
Palidecí en las batallas,Elsápadtam a harcokon,
Pero al final ni siquiera me di cuenta:De végül észre sem vettem:
Que solo me convertí en una lágrima.Hogy csupán egy könnycsepp lettem.

Por qué o para quién derramaste,Hogy miért vagy kiért ejtettél,
No lo sé, pero así me hiciste:Nem tudom, de ezzé tettél:
Recuerdo de tu corazón,Emlék a szívedrõl,
Recuerdo de tu alma,Emlék a lelkedrõl,
Recuerdo de tus ojos...Emlék a szemedbõl…

Me seco con la preocupación,Felszáradok a gonddal,
Junto con el ardiente sol,Együtt az égõ nappal,
Me evaporo en la luz,Elpárolgok a fényben,
Para que tu llama viva eternamente.Hogy lángod örökké éljen.

Nací de tus ojos,Megszülettem a szemedbõl,
Como un último recuerdo.Mint egy utolsó emlék.
Recorrí tu rostro pálido,Bejártam sápadt arcod,
Como antes.Mint rég.

Desde la esquina de tus ojosA szemed sarkából egészen
Hasta la línea de tu mandíbula,Az állad vonaláig,
Fui una lágrima, un recuerdo.Könnycsepp voltam, egy emlék.
Un recuerdo...Egy emlék…

Cuando lloraste sin lágrimas,Mikor könnyek nélkül sírtál,
Con los ojos secos para siempre,örökké száraz szemmel,
Si anhelabas los mares,Ha a tengerekbe kívántál
Yo también nací entonces.Én akkor is megszülettem.