Szürkület

Az élet csak téboly kertje
Hol a magány talán túl könnyu már
S hol, ha minden veszve
Az a szabadság

Többet, mást nem is vágyok
Legyen gyors, egyszeru, sivár
A semmibol
A semmin át

Egy elpocsékolt élet lángja
Csak újabb gyertya egy vak világba
Mely elárulná a korát
A láng, mit senki sem lát

Oly rég már csak ezt vártuk
Hogy oltsuk szomjunk, vágyunk
S ha fáznánk melegít még
A láng, mit senki sem lát

A hidak már tuzben állnak
Mögöttük megturt pusztaság
Mit, ha elfeledsz is
Ne hidd, hogy megbocsát

S majd, ha szürkül - fénytol óvva
Végül megkísért talán
Hogy boldogságod
Börtönöd csupán

A lét csak téboly kertje
Magányos béklyó önmagán
Bár a végcél nincs feledve
Nincs hit továbblépni már

...menni már
A semmibol
A semmin át

Menekülj
Mielott látnád mit feledtél
Menekülj
Mielott látnád mivé vált

S bár az ido mindent torzít
Ne hidd, hogy megbocsát

S a végén
Ahogy az éj majd átölel
Túl késo lesz belátni
Hogy a tiszta forrást
Mint veszítjük
Miért veszítjük el