Örökké

Para Siempre

Örökké

La eternidad me llamaSzólít a végtelen
Crear a su imagenTeremtsek képére
Dar algo nuevo a la tierra, al cieloAdjak újat a földnek, az égnek
Reescribir la historiaÍrjam újra a tételt

Nunca sentíSosem éreztem
Que pudiera pedir algo a cambioHogy kérhetnék cserébe
La creación da mérito a la existenciaAlkotás ad érdemet létnek
Yo valgo solo esoÉn is csak annyit érek

En mis manos ya está todo el poderKezemben már minden eszköz
En mis manos toda la vidaKezemben minden élet
El cambio será para vuestro bienA változás a Ti javatok lészen
Mientras me odiáis y amáisMíg gyûlöltök és szerettek
Yo crearé...Én teremtek...

La eternidad, la infinitudAz öröklét, végtelenség
Espera un nuevo camino, anhela un futuroÚj utat vár, jövõt remél
Lo que pidáis, yo lo cumpliréAmit kér, én teljesítem
De pecado, de suciedad, liberaré, y elBûnbõl, szennybõl oldozok fel, s a

Destino, finalmente descansaráVégzet, majd nyugodni tér
Olvidaremos la marca de los mortalesFeledjük halandók jegyét
Viviremos en una existencia puraÉlünk majd egy tiszta létben
Y no en una creación concebida en pecadoS nem bûnben fogant teremtésben

Tantos añosMegannyi év
Innumerables valores efímerosTemérdek kósza érték
Vertidos en versos, mi alma se desvaneceSorokba öntve fakul a lelkem
¿Y todo esto cuánto vale?S mindez mennyit ért?

Mi vida se ha idoElfolyt életem
Pero sin mí, ya lo pidoDe nélkülem, s már kérem
Que me den un año másHogy kapjak újra egyetlen évet
Que viva por sí mismoMit önmagáért élek

La eternidad, la infinitudAz öröklét, végtelenség
Encuentra un camino, anhela un futuroUtat talál, jövõt remél
Pero a veces yo mismo lo pidoDe néha én magam kérem
Que me libere de mis cadenasLáncaimból oldozzon fel a

El destino, que a todos alcanzaVégzet, mely mindenkit ér
Marque mi destino mortalÜsse rám halandók jegyét
Y de esta locura, que yo mismo pedíS e tébolyból, mit magam kértem
Que me libere, que me libere...Oldjon fel, oldozzon fel...