Valaki Kéne

Leszegett fejjel ballagok az ösvény már kihalt
Itt ez az erdő körbezár fütyülök egy régi dalt
Elér a múlt és a szép napok emléke újra él
És megint fáj ha átgondolom, hogy mi az amit elvittél

Üres a ház üres az asztal hideg az ágyam
Valaki kéne aki úgy jön, hogy sohasem vártam

Hagynom kellett, hogy elmenjél a mélyből nincs kiút
De nem volt sok köze Amerikához így nem kezdtem háborút
Rámszabadulnak az emlékek egyedül ballagok
Jobb, hogy néha az eszemre, s nem a szívemre hallgatok

Üres a ház üres az asztal hideg az ágyam
Valaki kéne aki úgy jön, hogy sohasem vártam