Traducción generada automáticamente
Emlekezz Ram
Children Of Distance
Emlekezz Ram
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat
Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod, majd a hangomat
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye
De ha hívni próbálnál, túl késQ, nem lesz aki felvegye
Így egy kicsit megkésve, itthagyom most emlékbe
Mindazt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre
Létezésem értéke, és elmúlásom rémképe
Beolvadt a zenémbe, de lehet, hogy nem kéne
Mer' mért ne, kit érdekel, minek mi a mértéke
Úgyis por és hamu lesz mindegyikünk a végére
Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem
Hogy tovább él az emlékem, a barátaim lelkében.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékem, majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem
De pont azért, hogy te is értsd, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Hogy tükörben az életem vajon most a látszat eltakarja
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzom
Vajon szeretnek, majd akkor is ha néha én is hibázok
Az idQ távlatában, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy így néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékül, most így dalban hallható
Mily szeretettel adom ezt, remélem érzed, hogy ez neked szól
Hozzád, és ezt azért írtam, hogy veled lesz ha elalszol.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
ErdQ mélyén dús fa lombját, fújja még a szél
Egyedül csak én nem értem, mirQl mit beszél
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre
Egyszer megígértem, szeretni foglak téged mindörökre
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek
Nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek
Még mindig hiányzol, mindennap gondolok rád
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tQlem
Dallamok mögé rejtQzöm, mert mind idáig féltem
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad
A hQs szerelmes távozik, most véget ér a színdarab
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Szavaim szívekbe furódó, dalból indítható rakéta
Mi nyomot hagy az éterben, megérzi a Planéta
De ki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem
Aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám hogy megértsen
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkQre valami szívhez szólót írogat
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt
Így az idQ távlatából, már minden másképp fest
Egyszerq ember voltam, egyszerq szavakkal
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem
Születtem nyolcvan, éltem halálomig
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Recuérdame
Haría como que no me afecta, si dijera que no me preocupa
Que habrá un momento en que solo escucharás mi voz
Si pones mi disco para que suenen las rimas afiladas
Pero si intentas llamarme, es demasiado tarde, no habrá quien conteste
Así que un poco tarde, dejo ahora este recuerdo
Todo lo que se filtró en mi mente en relación a esto
Después de todo, hace tanto tiempo que se coló en mis oídos
Que acomodara cuidadosamente las palabras al ritmo
El valor de mi existencia, y la pesadilla de mi desaparición
Se fusionaron con mi música, pero quizás no deberían
Por qué no, a quién le importa, cuál es la medida de qué
De todos modos, al final todos seremos polvo y ceniza
Si tengo suerte, tal vez alcance esa edad
Para comprender las conexiones más amplias de mi existencia
Y nunca pedí esto, pero siempre esperé
Que mi recuerdo siga vivo en el alma de mis amigos.
Recuérdame, cuando el viento sopla
Recuerda cuando todo llega a su fin
Mírame, toma mi mano
Apriétala con valentía mientras cierro los ojos.
Recuerda cuánto me amabas
Cuánto dolió cuando te fuiste
Mírame, toma mi mano
Apriétala con valentía mientras cierro los ojos.
Mi recuerdo dejará una huella cuando mi vida termine
Pero precisamente para que entiendas, mantengo vivo mi recuerdo
Aunque en mi soledad a menudo reflexioné sobre ello
Si el reflejo de mi vida ahora está oculto por las apariencias
¿Alguien se preocupa por mí, alguien sentirá mi falta?
¿Me amarán, incluso cuando a veces cometa errores?
En la distancia del tiempo, espero que alguna vez pienses en mí
Espero que también te alegres, recordando mi recuerdo
Ya no recuerdas mi nombre, solo una mancha desconocida
Solo sonríes al ver lo tonto que te miraba
Tal vez no me amaste, pero si fuera el único
Cuyo recuerdo permanece, porque hice todo por eso
Ahora solo tú y yo, el músico y el oyente
Esto es para ti, como recuerdo, ahora se escucha en la canción
Con qué amor te lo doy, espero que sientas que es para ti
Para ti, y escribí esto para que estés conmigo cuando te duermas.
Recuérdame, cuando el viento sopla
Recuerda cuando todo llega a su fin
Mírame, toma mi mano
Apriétala con valentía mientras cierro los ojos.
Recuerda cuánto me amabas
Cuánto dolió cuando te fuiste
Mírame, toma mi mano
Apriétala con valentía mientras cierro los ojos.
En lo profundo del bosque, el viento sigue soplando las frondosas hojas
Solo yo no entiendo lo que dice
En mi tristeza me retuerzo, me inclino hacia el suelo
Una vez te prometí, te amaré para siempre
Pero me dejaste, no hay vuelta atrás, todo ha terminado
Ya no queda nada, solo una canción hacia el cielo
Todavía me haces falta, pienso en ti todos los días
En cada minuto tomaría tu mano, besaría tus labios
Aprendí a amar, y tú me ayudaste en eso
Todavía te amo, no sé cómo expresarlo mejor
Solo soy capaz de esto, solo esto es lo que tengo
Me escondo detrás de las melodías, porque hasta ahora temía
Quizás por última vez diga lo que siento, pero así se quedará
El amante herido se va, la obra de teatro llega a su fin
En lo más profundo de mi corazón dejaría este mundo atrás
Solo pido una cosa, recuérdame, y no preguntes quién lastimó.
Recuérdame, cuando el viento sopla
Recuerda cuando todo llega a su fin
Mírame, toma mi mano
Apriétala con valentía mientras cierro los ojos.
Recuerda cuánto me amabas
Cuánto dolió cuando te fuiste
Mírame, toma mi mano
Apriétala con valentía mientras cierro los ojos.
Mis palabras se clavan en los corazones, un cohete que se lanza desde una canción
Deja una huella en el éter, la Planeta lo siente
Pero aquel que no entiende mi silencio, tampoco entenderá mi habla
Quien no ve más allá de las líneas, ¿cómo esperaría que me comprendiera?
Este es el recuerdo de mi vida, recuerda las mentes
Que ya no estoy aquí, pero a veces aún aparezco
Solo jugaba y riendo cavaba mi tumba
Ahora la lápida escribe algo conmovedor en la tumba
Perdón si ahora contemplas esto con ojos llorosos
Desde la distancia del tiempo, todo se ve diferente
Una persona simple fui, con palabras simples
Llena de miedo, sí, con enormes muros
Gracias por amarme, gracias por permitirme vivir
Y debajo de mi nombre, grabé estas pocas líneas
Nací en el ochenta, viví hasta mi muerte
Pero siempre fui un soñador.
Comentarios
Envía preguntas, explicaciones y curiosidades sobre la letra
Forma parte de esta comunidad
Haz preguntas sobre idiomas, interactúa con más fans de Children Of Distance y explora más allá de las letras.
Conoce a Letras AcademyRevisa nuestra guía de uso para hacer comentarios.
¿Enviar a la central de preguntas?
Tus preguntas podrán ser contestadas por profesores y alumnos de la plataforma.
Comprende mejor con esta clase: