Fénytelen Lét

Existencia sin luz

Fénytelen Lét

Las palabras del destino golpean la puerta,Őrzők szava a sors ajtaját,
A través de la humanidad y los sueños,Emberségben és az álmon át,
Abriéndola y cerrándola sin descanso,Nyitja s zárja szüntelen,
Quemando los cielos con miedo,Az egeket perzselő félelem,

Y cuando llegue el momento de mi muerte,S ha eljön a perc hogy majd meghalok,
Y la estrella de mi alma ya no brille,S a lelkem csillaga már nem ragyog,
Se agotará la miel de mi vida,Elfogy az életem minden méze,
Pienso si aún estás viva,Arra gondolok te még élsz-e,

La vergüenza humana es la desnudez,Ember szégyene meztelenség,
El desafío de las estrellas es la falta de luz,Csillagok daca fénytelenség,
No me dejes aún, guía de la vida,Ne hagyj még el, tájékozó élet,
Si mi vergüenza y mi falta de luz vuelven a surgir,Ha szégyenem, dacom újra éled,

Enséñame a besar tus labios fríos,Tanítson csókolni hideg ajkad,
Muerde, escupe mi rostro,Rágd meg, s köpd ki arcomat,
Tu regazo ardiente despierta y adormece,Tüzes öled ébreszt s altat,
Embota y ciega el crepúsculo,Butít, s vakít az alkonyat,

Aún quiere mi corazón ardiente,Akarja még forró szívem,
Ver tu cuerpo sin vergüenza,Látni tested szégyentelen,
Tú, que fuiste de todos,Téged ki mindenkié voltál,
Y aún así, un altar intocado,S mégis érintetlen oltár,

Enséñame a besar tus labios fríos,Tanítson csókolni hideg ajkad,
Muerde, escupe mi rostro,Rágd meg, s köpd ki arcomat,
Tu regazo ardiente despierta y adormece,Tüzes öled ébreszt s altat,
Embota y ciega el crepúsculo.Butít, s vakít az alkonyat.