Égi Madár

Égi Madár (Bird In The Sky)

Ez Föld idegen, valahol járok,
Csak kegyelmet hejába várok,
Ember kegyetlensége énvélem határos.
Ez föld idegen, valahol járok.

Mit búsulsz kenyeres, midõn semmid sincsen?
Jó az Isten, jót ád, légy remínségben.
Fölnyílik az idõ majd az gyönge fûre,
Hova szemünk lát, elbujdosunk ketten.

Vajon hol lészen megmaradásom?
Hegyek-völgyek között az bujdosásom!
Vajon hol lészen éjjeli lefekvésem?
Vad gyomrában lészen az temetésem!

Gondunk sem lesz majd csak mint a madárnak,
melyet szabad szél repít a világnak,
erdõk alatt, fák avarja vetett ágy,
csengõ-bongó patak tiszta vizet ád.

Mondd, mért búsulsz, pajtás,
hej, mikor már fedeled sincsen,
meleget ád az ég még,
kenyeret ád az isten!

Hajdanán-danában, szél, róna honában,
élet egy vitéz, neve Szépmezõ Szárnya.
Bölcs Puszta vérébõl, Arany Õs szívébõl
tûz lelke hozta az Alsó Világra.

Véle élt családja, két testvérfi bátyja,
Széptüzek Lángja, és Jószél Fúvása
Két szépséges nénje, Nap urunk asszonya,
Délibáb, s Tengerbe Pillantó hona.

Dús fûnek növését, pataknak zenéjét,
rónaság békéjét egyvalaki bánta.
Kalamóna neve, baj sötét szelleme,
cselszövõ Ármánynak hû szolgája.

Szépmezõ Szárnya, s két testvérbátyja,
küzdtek, mint bírtak az ártó ellen,
de fegyver nem fogja, varázs sem bírja
sötétbe fordult az Aranyos Szeglet.

Tûzkovács, látva ezt, fényt, tüzet, és vasat vett
nagy munkában bûvös kardot kovácsolt,
lángnak lett fegyvere, fény tiszta éneke,
gonoszságot üldözõ, rútnak megártó.

Szépmezõ Szárnyának, róna gazdájának,
szép Aranyos Szeglet jó urának
juttatta kezére, Ármányt hogy elûzze
békében élhessen népe pusztának.

Szép Aranyos Szeglet azontúl virágzik,
erdeiben napsugaras dal hangzik,
Szépmezõ Szárnya, s Hajnal gyermeki
örökkön-örökké e földet védik.