Egy alom Eleg

Régen volt, valahol az ut véget ért,
Régen volt, ma is minden perce elkisér.

Akkor rank sütött a nap, és én megtalaltalak
Akkor ugy ölelt a holnap, együtt igértünk a Holdnak szép jövõt.

Álomkép, hogy majd egyszer ujra visszatérsz
Ne igérd! A remény a szivem tépi szét.

Hol van mar a régi nap, amikor ugy vartalak?
És a Hold is szamon kéri, amit együtt igértünk

Menj, ha menned kell,
Varok Rad a szivemmel.
Egy alom elég,
Amit nem tépsz el,
És én elfogadom,
Hogy még élnem kell.

Egy mas vilag, ahova én nem léphetek at,
Nem kérhetem, vegyék el fajó életem.