Nincs Visszaut

Ez igy mar nem mehet, legyen mar vége!
Nem ezt igértétek.

Emberi életet sürgetõ vészjelek.
Gyorsan fogynak az érvek.

Babeli zûrzavar, sok minden eltakar,
Nincs mar sulya a szónak.

Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.

Végül is hadd mondjam el,
Amiben ugy hiszel,
Amitõl meghal a holnap.
Az uj nap sokat igért,
Vagy legalabb reményt,És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet ugy, ahogy érted és értem,
Hat szakadjon szét, szakadjon,Szakadjon szét minden!
Most minden!

Hanyszor meritek még, ami mar megtörtént,
Megtenni ujra és ujra?
Gõgös az arcotok, a falnak rohantok,
Nektek a hatalom a minden.
Milyen a fajdalom, milyen a szanalom,
Arról fogalmatok sincsen.
Ó, minden!