Hitetlen

Dudoso

Hitetlen

Ya pasó la luzRég elmúlt a fény
que brillaba, llamaba, esperabaami áltatott, hívott, várt
Un recuerdo desvanecido del deseoFakuló emlék a vágy
que vivióami élt

De palabras dispersasSzétszórt szavakból
se construye el castillo, destruidoépül a vár, lerombolt
Más allá de las ruinas de las imágenes, la esperanza temeKépek romjain túl fél a remény
que aún viveami él még
Espera tomar formaVár, hogy alakot öltsön
Lloraría si alguien escucharaSírna, ha hallaná bárki is
su voz aquía hangját ideát

Como un doloroso sueñoFájó álomként
vive en mí el deseobennem él a vágy
En la orgullosa roca,A büszke sziklán,
en mi hermosa alma se encuentraszép lelkemen áll
Desde allí mira haciaOnnan néz le a
el triste, gris, vacío infinitoszomorú, szürke, puszta semmibe
A veces sueño, inclusoNéha álmodok, még
aunque duelaakkor is, ha fáj

En mi sueño camino por una tierra más hermosaÁlmomban egy szebb földön járok
Volaría, volaríaSzárnyalnék, szárnyalnék
No me arrastra la falsa, pesada máscaraNem húz le álszent, súlyos álca
No es necesario, ya no es necesarioNem kell, már nem kell
Sentimiento es sentimiento, humano es humanoÉrzés az érzés, ember az ember
Aún, mientras vivaMég, amíg él
Porque aunque despierto, la máscara de bondadHisz hiába ébren a jóság maszkja
no protege, no protegeNem véd, nem véd