Márton Szép Ilona Balladája

La balada de Márton Szép Ilona

Márton Szép Ilona Balladája

Aquí descendíaItt esereszkedék
Colina abajo,Hegykerek dombecska,
Y allí crecíaS azon nevelkedik
Un dulce manzano.Egy édes almafa.

Dulce es su manzana,Édes az almája,
Abundantes sus flores,Csokros a virágja,
Y debajo de él se sentabaS az alatt ül vala
La virgen mártir mujer.Szûz mártír asszony.

Y trenzabaS kötögeti vala
Su propia corona.Maga koszorúját.
Y cantabaS énekeli vala
Sus propias canciones.Maga énekeit.

Y he aquí que desciendeS ehun ereszkedik
El sendero a pie.A gyalog ösvényke.
Y por allí desciendeS azon ereszkedik
Un corderito blanco.Egyfehér bárányka.

A su derecha llevaJobb oldalán viszi
La luz del bendito sol,Áldott napnak fényét,
A su izquierda llevaBal oldalán viszi
La luz de la bendita luna.Áldott holdnak fényét.

Entre sus cuernos llevaSzõre szálán viszi
Sesenta velas de misa.Hatvan mise gyertyát.
Entre sus cuernos llevaSzarvai közt viszi
La campana celestial.Mennyei harangot.

Y no temas, no temasS meg ne ijedj, meg ne ijedj
Márton Szép Ilona,Márton szép ilona,
Por lo que hemos venido aquí,Hogy mi ide jöttünk,
Dios lo ha ordenado.Isten parancsolta.

Y la puerta celestialS a mennyei ajtó
Permanece cerrada, y se abre.Nyitatlan, es nyílik.
Y la campana celestialS a mennyei harang
Toca sin ser tañida.Húzatlan kondolik.