Az Élet Fája

El Árbol de la Vida

Az Élet Fája

Somos hojas en el árbol de la Vida...Levelek vagyunk mind az Élet fáján
Giramos con la tierra en el camino de la perdiciónForgunk a földdel a kárhozat útján
Minuto a minuto, hojas de los díasPerc- levelek a napok ágairól
Chirriando, girando en el vientoZörögve- pörögnek a szélben
Nos llevan a una nueva lejaníaMagukkal visznek egy új messzeségbe...
Leo el diarioOlvasom a naplót,
Para que puedas vivir en mí, paraHogy bennem élhess, hogy
Llevarme contigo a una nueva lejaníaMagaddal vigyél egy új messzeségbe...

Último momento de la vidaUtolsó perce az életbõl
Último instante que dura para siempreUtolsó pillanat, mely örökké tart...
El miedo ha sido vencido por el egoísmoA félelmén lett úrrá most az önzés
Y desde lo alto se ha vuelto hacia la profundidadÉs a magasból a mélységbe fordult...

El cuerpo es solo cuerpo y la sangre solo barroA test csak test és a vér csak sár
La perdición es solo una sonrisa en su rostroA kárhozat csak egy mosoly az arcán
Alma, carta del árbol de la VidaLélek- levél az Élet fájáról
¿La sonrisa en tu rostro es solo una ilusión?Arc- maszkodon a mosolyt talán csak képzelem?...

Esta chica era una carta en el ÁrbolEz a lány, levél volt a Fán
Así es la vida, que no se detieneIlyen az élet, mely meg nem áll
Abajo el viento lleva cartasLenn a szél levelet hord
Pero arriba en las ramas brota algo nuevoDe fent az ág új hajtást hoz...
Eso nos espera arriba en el árbol de la vidaEz vár ránk fenn az életfán
Toquemos tierra cuando todo termineFöldet érünk, ha vége már
Arriba en el cielo, un viento asesino soplaFenn az égen, gyilkos szél jár
Implacable y solo espera por nosotrosKönyörtelen és csak ránk vár...

Junto al diario empapado de sangreVért szívó átázott napló mellette
Dejó su historia voluntariamente para nosotros, los vivosTörténetét önként ránk hagyta: élõkre
La pasión nos obliga, la tentación duele, para que pueda entenderKényszerít a vágy, fáj a csábítás, hogy megértsem
Lo leo de nuevo, para que pueda seguir viviendo en míÁtolvasom, hogy tovább már bennem élhessen...