Ébredés

Despertar

Ébredés

Yo soy la luz y el camino,Én a fény vagyok és az út,
Y el pozo de profundidad infinita,És a végtelen mélyû kút,
Y el mar de sonidos,És a hangok tengere,
Y el comienzo del despertar.És az ébredés kezdete.

Mira al despertar: regresa,Nézd az ébredõt: visszatér,
Llega a la orilla en un bote balanceante,Ringó csónakán partot ér,
Poco a poco todo se une,Lassan minden összeáll,
Y el hilo se vuelve cada vez más delgado.S egyre vékonyabb lesz a szál.

La ligera madeja de araña,A könnyû pókfonál,
Que teje sueños,Mely szõne álmokat,
Pero ahora con un pequeño movimiento,De most egy kis mozdulat,
Y listo, se rompió, se cortó.És kész, vége, elszakadt.

Ahora que mi bote me ha dejado aquí,Most, hogy csónakom itt hagyott,
Miro adormilado dónde estoy.Nézem álmosan, hol vagyok.
Allí hay una silla frente a la cama,Ott egy szék az ágy elõtt,
Más allá de la ventana, tejados.Túl a ablakon háztetõk.

El rayo de sol acaricia mi rostro,Szánt a napsugár arcomon,
Suena una radio, la escucho,Szól egy rádió, hallgatom,
Y aún así me levanto,Aztán mégis felkelek,
La costumbre marca mi paso.Megszokás szabja léptemet.

Sigo caminando,Tovább lépkedek,
Ya estoy afuera.Már ott kinn megyek.
Sueño, adiós.álom, ég veled!
¡Buenos días, gente!Jó reggelt emberek!

La luz llama, espera,Hív, vár a fény,
Y una nueva esperanza.És új remény.
Me impulsa a triunfar,Hajt az, hogy gyõzhetek,
Así que buenos días, gente.Hát jó reggelt, emberek! .