Alkonyatba Tűnök

Desapareciendo en el Crepúsculo

Alkonyatba Tűnök

Entre presiones descuidadas me derrumboElmétlen nyomások közt összeroppanok
Fuera de mis sueños solo caigo en ruinasÁlmaimon kívül csak romba omlok
Siempre seré más de lo que soyUgyan állandóan több leszek
Mi conocimiento finalmente se desvanece en el sueloTudásom végül a talajba megy

No guardo, no transmito la vidaNem őrzöm, nem adom tovább az életet
No me convierto en otra versión de mí mismoNem csinálok ide magamból még egyet
Construyo mi vida hasta donde yo quieraAddig építem életem, amíg én akarom
Niego, pues soy humanoTagadok, hiszen ember vagyok

Aquí ya no me quedaré, silenciosamente avanzaréItt többé nem maradok, nesztelenül tovamúlok
Más allá de la monotonía quizás encuentre el mañanaA szürkeségen túl talán megtalálom a holnapot
Entregaré mi ser a la tierra, si ya no soy necesario para nadie másMajd földnek adom magam, ha másnak már nem kellek
Parto, no sé a dónde, solo desaparezco en el crepúsculoIndulok, nem tudom, hová, csak az alkonyatba tűnök