Emberállat

Emlős leszek, lányt nevelek
Négykézlábra ereszkedek
Nem törődöm a fájással
Csak születő kisbabámmal

Nőstény vagyok, megfoganok
Emberagyat kikapcsolok
Alávet a vadállatom
Gondolatom nekiadom

Elragadnak ízek-szagok
Félek, hogy most ilyen vagyok
Ösztön vagyok, testem vagyok
Hasam, mellem dinnye-nagyok

Megszokom majd hormon-énem
Lassan anya lesz belőlem
Elcsitúl a felfordulás
Könnyű lesz az ön-megadás

S hogyha megjön
Szeptemberben
A szaladós nyár utáni
Színes ősz
Úgy leszek majd
Én is, mint a
Fa töviben
Elidőző
Vemhességén
Elmerengő
Szelid őz