Moebius

Egy pillanatra épp felriaszt a csend
A perc, ha megtalál, éberebb leszek
És a többi mind egyfelé mutat
Érteném talán az egyszerűbb utat
Mérhetetlenül tűnik el, ha már
Észre sem veszem, elszalasztanám
Egyformán
Másféle
Egyetlen
Másképpen

„Ahaṃ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṃ pravartate
Iti matvā bhajante māṃ budhā bhāvasamanvitāḥ

Maccittā madgataprāṇā bodhayantaḥ parasparam
Kathayantaś ca māṃ nityaṃ tuṣyanti ca ramanti ca"

Ha már körülfutom, belül tudom
Vár talán, hiszen már tudom
Hogyan rohan, megint tovább jár
Ölel, körülzár
Ez az egy perc az ok
Amiért itt vagyok

„Teṣāṃ satatayuktānāṃ bhajatāṃ prītipūrvakam
Dadāmi buddhiyogaṃ taṃ yena mām upayānti te

Teṣām evānukampārtham aham ajñānajaṃ tamaḥ
Nāśayāmy ātmabhāvastho jñānadīpena bhāsvatā"

Talán néha másnak is tűnik
Egyszerűbb, mint hogy érthetném
Csak egyetlen oldal van
Rajta csak egyetlenegy él
Lehet, hogy értelmetlen arra
Gondolni, másképp hogy látszott
Ahogy minden azon jár most
Furcsa, körbeforduló táncot