A válság dicsérete

El elogio de la crisis

A válság dicsérete

El fuego, el objetivo, el objetivo, ¿por qué alguna vez vivimosA tûz, a cél, a cél, miért valaha éltünk
Y la sangre, ¿a dónde fue la sangre derramada?S a vér, hová tûnt a kiontott vér

Solo yo recuerdo las llamasA lángokra is már csak én emlékszem
Ya no arden, la orgullosa tela se ha desgarradoNem lobog rég, ronggyá szõtt büszkeség
Almas sinceras - aún viven en míÕszinte lelkek - én bennem még élnek
Montones de tumbas, todavía demasiado superficialesRengeteg hant, még mindig túl sekély

Era mejor cuando la sangre fluíaJobb volt, míg folyt a vér
Era mejor, la esperanza de panJobb volt, kenyérnek remény

El corazón es más fuerte que la mente, si viveA szív erõsbb, mint a tudat, ha él
Ya no podemos entender por qué la sangre se derramóMár nem érthetjük miért hullott a vér
El odio se ha apoderado de las almasA gyûlölet a lelkekre ült
La otra mitad se ha alejado demasiadoA másik fél túl messze került

Pero si llega la palabra, y ya nos llamanDe ha jõ a szó, s hívnak már
Defender el derecho, a Dios, a la patriaVédeni jogot, istent, hazát
Seré un héroe, que regresó a una nueva tierraHõs leszek, ki új földre tért
La posteridad seguramente comprenderáAz utókor majd biztos megért

La mañana llegará a través de una zanjaA reggel majd egy sáncon ér
El amanecer es hermoso por sí soloA hajnal mind magától szép
Algunos rostros amados aún se vislumbranPár szeretõ arc még feldereng
No esperan a quien seré aquíNem azt várják, akivé itt leszek

Mientras camino, observo las huellas en el barroAhogy lépek, nézem a nyomot a sárban
¿Dónde estarán aquellos que me precedieron?Vajon hol vannak, akik elõttem jártak
El sol cegará una vez másA nap ezegyszer elvakít még
¡Dios te salve! ¡Dios te salve!Isten hozzád! Isten hozzád!