Lélekzet

Van az a pont
Mikor végre elhagyom
Minden bajlós gondolatom
S kicsit elrugaszkodom
Súlytalanul

Vagy menekülök
Ha a mécses eltörött
Ha villámlik, dörög
S éjjel vissza úgyse jövök
Céltalanul

És hogy hajnalban hol tör rám
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogy nem mindegy
Kell minden vihar után

A lélekzet mi felszabadít, a föld alól föl a mennyekbe hív
Ott hidd el jó, nem kell félts, érzem tisztul már az ég

Szemem lehunyom
És csak arra gondolok
Vajon lelkem hol bolyong
Végre tényleg ellazulok
Súlytalanul

Vagy megszököm
Hogyha megfojt bötrönöm
Ha a kínzó vágy gyötör
Testem nem vár nem görcsöl
Elszabadul

És hogy hajnalban hol tör rám
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogy nem mindegy
Kell minden vihar után

A lélekzet mi felszabadít, a föld alól föl a mennyekbe hív
Ott hidd el jó, nem kell félts, érzem tisztul már az ég

A lélekzet mi felszabadít, a föld alól föl a mennyekbe hív
Ott hidd el jó, nem kell félts, érzem tisztul már az ég

Kell minden vihat után

A lélekzet mi felszabadít, a föld alól föl a mennyekbe hív
Ott hidd el jó, nem kell félts, érzem tisztul már az ég

A lélekzet mi felszabadít, a föld alól föl a mennyekbe hív
Ott hidd el jó, nem kell félts, érzem tisztul már az ég

Tisztul már az ég
Tisztul már az ég
Ott hidd el jó nem kell félts, érzem tisztul már az ég