Voltam Én Is Fáramászó Kisgyerek

Voltam én is fáramászó kisgyerek,
Játsztam én is indián csatát.
Míg a húgom tarka lepkét kergetett,
Fújtam én a papírtrombitát.
Majd az első hosszúnadrág rám került,
Jött sok apró, furcsa szerelem.
Másképp vívtam a lányokkal háborút,
S vesztettem, ha jól emlékezem.
Apám, a délceg, közben hófehér lett,
Anyám, a karcsú, hogy megváltozott.
A nagypapától elköszöntünk végleg,
A régi játszótársak már doktorok.
Voltam én is fáramászó kisgyerek,
Nem maradt már ebből semmi sem.
Pajtás, hogyha ezt az érzést ismered,
Koccintasz most egyet énvelem?
Nem vagyok még sántikáló, bús öreg,
Mégis érzek kis nosztalgiát,
Valahányszor látom, hogy egy kisgyerek,
Megfújja a papírtrombitát.
Apám, a délceg, közben hófehér lett,
Anyám, a karcsú, hogy megváltozott.
Az ifjúságtól elköszönni vétek,
De lám a játszótársak már doktorok.
Nem vagyok még sántikáló bús, öreg,
Mégis érzek kis nosztalgiát,
Gondolatban ilyenkor én megfújom
Azt a régi papírtrombitát.
Gondolatban ilyenkor én megfújom
Azt a régi papírtrombitát.