Asztrálpor

Nézd, ez fény, vajon mit érlel
Lénye mindent beragyog
Lehetne tán maga az ember
De lelke védtelen, s gyarló

Hol van megírva
Hogy nem létezik végzet?

Egyszer majd, ha a fény kialszik
És a valóság részt követel
Feltûnik majd, milyen törékeny
Volt az, mit világnak hittek

A végtelen mindenben létezik
Asztrálpor kavarog, örvénylik
Épp mintha látnád,
S mégsem találnád

Így lett megírva, benne lebeg a végzet
Épp ahogy teremthet,
El is emészthet

Éltet, emészthet
Fényt ád, sötétbe tör
Mint érzés vagy képzet
Asztrálpor kavarog, testet ölt

Fényt ád, sötétbe tör
Kavarog - testet ölt

Egyensúly, alapja létnek
Részben, s egészben
Az ellentétre épül minden
Káosz, s harmónia egyben