Fallen Leaves

Fallende Blätter

Fallen Leaves

Der Fluch des Herbstes hat alles verzehrtAz ősz átka mindent felemésztett
Die Kronen der Bäume verfallen zu StaubA fák koronái a földön enyésznek
Gelbe, tote BlätterMegsárgult, elhalt Lombok
Warten im goldenen Meer auf den MorgenArany tengerben várják a holnapot
Warten und warten auf die ewige EinsamkeitVárnak és várnak az örök magányra
Doch der Wind trägt sie in unbekannte LandschaftenDe a szél viszi őket az ismeretlen tájra
In fremdes Land und fremde GefildeIdegen földre és idegen tájra
Sie erreichen nicht den ewigen TodNem jutnak el az örök halálba

Stumm und lautlosNémán hangtalanul
Zerfällt dieses Leben wie NebelKödként foszlik szét ez az élet
Wie das vertrocknete BlattMint az elszáradt levél
Das an einem HerbstabendMely egy őszi estén
Für immer zu Boden fälltÖrökre a földre hull
Bedeckt wie der frisch gefallene SchneeBetemet mint a frissen leesett hó
Versteckt und vergessenElrejtve és elfeledve

Der Fluch des Herbstes erreicht allesAz ősz átka mindent elér
Zerreißt endlose TräumeVégtelen álmokat tép szét
Er bringt das Erwachen mit sichAz ébredést viszi magával
In das Reich der ewigen DunkelheitAz örök homály birodalmába

Er entzündet eine Fackel in der verlorenen WeltFáklyát gyújt az elveszett világban
Bringt Licht in den verfluchten SumpfFényt visz az átkozott ingoványba
Die Stille zittert vor AngstFélelemtől reszket a csend
Doch sie ist bisher nie gestorbenDe soha nem pusztult eddig még el

Wölfe heulen den Klang der DämmerungFarkasok üvöltik a hajnal hangját
Verwandeln die neblige Nacht in DunstFátyolos éjt köddé változtatják
Sie preisen den Tag nach den NächtenA nappalt dicsőítik az éjjelek után
Denn sie erwarten den Morgen nicht in StilleMert nem némasággal várják a mát

Und schließlich bleibst du hier im dunklen DickichtÉs végül itt maradsz a sötét pagonyban
Denn du musst warten, solange du Angst hastMert várnod kell míg félsz
Vor der letzten Herbstnacht.A végső őszi éjtől