Emberen Felül

Más allá del ser humano

Emberen Felül

Mi pueblo es el de los condenados y pecadoresNépem a kárhozottak és bûnök népe
Hace demasiado tiempo que vivo en este cuerpo corruptoTúl régen élek e romló testbe
Límpiame, espíritu humano benditoTisztíts meg áldott emberi szellem
No me obligues más a vivirNe kényszeríts már hogy, élnem keljen,

Mi vida es una sombra solitariaÉletem egy magányos árnyék
Que sostiene su cuchillo en la garganta de los niñosKi kését fenti gyermekek torkán
Y ahora me enfrento a mí mismoS magam állok most magam elõtt
Para vengarme como un huracán furiosoBosszút állni mint dühöngõ orkán

Despierto a mi mundo conscienteTudatára ébresztem a világomat
Todos estamos muriendo aquíHaldoklunk itt már mindannyian
Mi antiguo cuerpo no encuentra descansoAz ódon testem, nem lel nyugalmat
Así que que descanse bajo las piedrasHát kövek alatt hadd nyugodjon sírban

Fuerzas más allá del ser humanoEmberen felül levõ erõket
Reconociendo, abriendoFelismerve, megnyitva
La individualidad, la autonomíaEgyéniség önállóságát
Perdida, modificadaElvesztve, módosítva
Explorando las profundidadesVilágnak soha nem remélt
Nunca antes esperadas por el mundoMélységét átjárva
Asumiendo y dirigiendoÖnnön sorsunkat
Nuestro propio destinoVállalva, írányítva

La luz solo se convierte en bendición para aquel que es el últimoFény csak abban válik áldássá aki végsõ
Indivisible, incomprensible y sin finNem osztható, utolsó és tovább nem fejthetõ
Lo agarra, lo levanta y lo vuelve a soñarAzt ragadja meg, azt emeli fel, s újra álmodja
La felicidad solo la posee aquel que la comparteA boldogságot csak az bírja el, aki elosztja

Con mi fe perdida, con palabras amargas, mi conciencia te llamó (a ti)Elveszett hitemmel, keserû szavakkal, a tudatom hívott (téged)
Con signos que absorbió en mis noches de insomnioJelekkel melyeket álmatlan éjszakám során magába szívott