F.M. Dosztojevszkij

Egy hfehr jszakn Fjodor Mihajlovics
Ptervrott megll, mgtte senki sincs
csak egyvalaki,
s mert sejti hogy ki,

htra se nzve szl Fjodor Mihajlovics:
"Szlj, rdg, mi dolgod velem? Rviden szt kerts!
Aztn iszkiri!
Nem llhatlak ki!"
"Mg ifj r n, Fjodor Mihajlovics,
- szlt egy hang a ht mgl - jvje drga kincs,
s a cr ellen itt
sszeeskszik..."
"Vszes e trsasg, amelynek tagja lett,
Prizst kpzel ide Ptervr helyett,
mind csupa gg,
sszeeskvk."
"De mr holnap reggelen lncban lesz, bizony,
s lakni fogja majd, megjsolhatom,
nyolc ven t
Szibrit!"
"Hoh - nevet fl erre fel Fjodor Mihajlovics -
rnak a tapasztalat, a szenveds drga kincs!
Lssuk teht
Szibrit!"
"Mg ifj r n - szl az rdg ott -
jobb ht, ha folytatom mg a jslatot,
mert lesz egy fanyar,
fura kanyar..."
"Mert j, mondjuk szenved ott, Fjodor Mihajlovics,
s midn visszatr, sok akadlya nincs,
a nagy knyveket
rhatja meg. Amde most figyeljen, Btyuska!"
"Mert e nagy mvekben kromolja majd
rgenvolt trsait, kikkel most sszetart,
s a cr ellen itt
sszeeskszik."
"s Prizs fert lesz az j eszmivel,
a 'mirt' helyett csak a 'hogyan'-t keresi majd, mivel
rdekesek
az emberek."
"Igy jut el az emberhez az intzmny helyett
- szlt a hang s nevetett, ott a ht megett -
Hihihihi,
Dosztojevszkij!"
Igy maradt vgl ott Fjodor Mihajlovics,
rzva zg fejt, egy gondolata sincs,
hogy itt mi lesz, ki rti ezt?
Hogy itt mi lesz, ki rti ezt?
Gondolat helyett
gondolatmenet.