Mégegyszer

Una vez más

Mégegyszer

Una vez más...Mégegyszer... (Once Again...)

Nuestras cabezas entre rocas salvajes;Bús fejünket vad kõsziklák;
se esconden, se asoman.rejtögetik, lappontgatják.
Caminamos cubiertos,Jártunk-keltünk eltakarja,
los bosques, los claros, tristes montones de hojas.erdõk, berkek bús avarja.

Donde se esconde, a través de bosques y montañas,Amerre bujdokol, erdõn-hegyen át,
¡Que la lluvia no borre sus huellas!Ne mossa le zápor a lába nyomát!
Que no lo oculte la hojarasca,Avarba ne rejtse levéltakaró,
¡Que el viento no lo barra, ni lo cubra la nieve!Szél el ne söpörje, ne födje be hó!

Donde pisan los cascos de nuestros caballos,Amerre jár lovunk lába,
llora cada árbol del bosque,sír az erdõ minden fája,
su sombra cae pesadamente,bús árnyéka ráhulldogál,
sobre los soldados errantes.a bujdosó katonákra.

Que conserve intacto el denso bosque,Õrizze meg épen a sûrû vadon,
que siempre brille la huella,maradjon sugaras mindig az a nyom,
cada pequeño grano de polvo permanezca indemne,minden kis porszeme sértetlen álljon,
para que mi amada pueda regresar.hogy az én kedvesem visszataláljon!

Nuestras heridas no dejan de doler, de arder,Sebeink nem szûnnek meg fájni, égni,
no se alivian, se renuevan los sufrimientos.nem enyhültek, újulnak szenvedési.
Caminamos dormidos, y en silencio sangramos...Rég alva járunk, és némán vérzünk...
¿Dónde quedó nuestra antigua gloria?Hova tûnt régi dicsõségünk?
Si una vez más, una vez más amaneciera,Ha mégegyszer, mégegyszer felvirradna,
el día decaído de nuestra libertad.szabadságunk lehanyatlott napja!
Oh, si Tú, buen Señor, escucharasHej, ha Te, jó Urunk, meghallgatnád
la canción de tus errantes...a Te bujdosóidnak dalát...