Hírhozó

Mensajero

Hírhozó

En el mar de la indiferencia y el pecado,Közönynek, bűnnek tengerén,
Una especie moribunda, una esperanza ardiente,Haló fajta, lobbanó remény,
No deseo refugio, yMenedéket nem kívánok, és
La sangre ya no me impulsaNem hajt már a vér
Con ella, el sacrificio aún no es suficiente,Vele még nem elég az áldozat,
Sus ojos arden, olvidando los sueños de hoy,Szeme ég, feledék ma álmokat,
La primavera trae el verano, el verano el invierno,Tavaszra nyár jő, nyárra tél,
Y la sangre despertaráS ébred majd a vér

El hijo enfermo de asesinos ancestros,Gyilkos ősök beteg gyermeke,
El canto de los mestizos que viven en el barro,Sárral élő korcsok éneke,
Su ingrato y errante lamento,Hálátlan-hazátlan szavát,
Cuando los árboles lo entonan,Ha éneklik a fák,
Todo lo que es verdadero y llamativo se desvanece,Elhal minden, mi hív, igaz,
La maleza crece, la hierba se eleva,Burjánzik a dudva, nő a gaz,
Mi patria será incluso si duele,Hazám lesz akkor is, ha fáj,
Aunque el verano no vuelva másHa nem jő többé nyár

Polvo efímero, era pasada, unTűnő por, elmúlt kor, egy
Mundo mejor crió al hombre,Jobb világ nevelte ember,
Vivió como un niño queÚgy élt, lám, mint a gyermek, aki
No se atreve a ser cobarde,Gyávának lenni nem mer,
Arrojó su vidaÚgy dobta oda életét,
Como si ya nada importara,Mint akinek minden mindegy már,
Por nosotros, por los rezagados,Értünk, kései maradékért
Asumió lo que vendrá, lo que esperaVállalta, mi jő, mi vár.

Mientras escucho la campana sonar,Míg velem a csengő szó,
El legado de mi buena madre,Jó anyámtól útravaló,
Mientras entienda la canción de la tierra,Míg értem a föld dalát,
No temeré la noche!Addig nem félem az éjszakát!
No puede dañar, no puede expulsarme,Nem árthat, nem üldözhet el,
Habrá alguien que responda a mi canción,Dalomra lesz, aki majd felel,
Mientras escuche la palabra solitaria,Míg velem a szóló szó,
Siempre habrá un mensajero!Lesz majd mindig hírhozó!