Szénrózsa

Rosa de carbón

Szénrózsa

Párate y corre asíPára fut be így
Vidrio delgadoVékony üveget
En la oscuridad del inviernoTél sötétjén
Mientras en las paredesAhogy a falakban
El recuerdo creceAz emlék tenyészik

En una cama ásperaDurva ágyban
Pequeños planetasApró bolygók
Aún duermenSzunnyadnak még
En los caminos de la rosa de los vientosA szélrózsa útjain
¡Crecen enormes!Nagyra nõttök!

Aquí se sentó el ladrón del espejoTort ült itt a tolvaj tükör
Sus platos coronados de abundanciaTálait bõség koronázta dússá
La fiesta de la existenciaA létezés ünnepe
Dejó sus rastros secosSzertehagyta megszáradt nyomait

El hielo roto se adhiere a la ventanaAz ablakra törött fagy tapad
La lluvia hierve en la puertaAz ajtón forr az esõ

Bajo la silla circula el aguaA szék alatt víz kering
Con arena en su interiorBenne a homok
Y llevan arroyos amargosÉs elvisznek keserû patakok
Ya llevan en las colinasVisznek már a dombokon
Escucho cómo la luz del solHallom, ahogy a napfény
Corta entre las hojas asustadasÁtvág az ijedt lombokon
Se va a saquear hacia el oesteRabolni indul nyugatnak
Desde el norte una estrella proyecta sombraÉszakról csillag vet árnyékot
Sobre cabañas solitariasÁrva kunyhókra
Y sigue girando por el mundoÉs továbblüktet a világon
Pero aún me llevan arroyos amargosDe engem visznek még keserû patakok
En llanuras veladasFátylas rónákon
La luz se expande en brotes emergentesFelpattanó csírákban tágul a fény
Y aunque sea la miel negraÉs bár legyek fekete mézét
La mañana efímera la encerró en la rosaZárta a rózsába a tûnõ reggel
La noche la desgarraAz este fel is tépi azt
SiempreMindig

Ahora veo un viejo puente sobre míMost vén hidat látok fölöttem
Y la luna ya se hunde conmigo en lo altoÉs már süllyed velem a hold a magasba
Canta sobre la felicidad pálidaBoldogságról dúdol sápadtan
Y sobre la pobre princesaÉs szegény királylányról
En el mar de arroyos amargosKeserû patakok rengetegében
Un sauce se inclinaFûzfa hajol rá
Bajo un espejo de gotas rizadasFodros csepptükör alatt
Bajo un espejo de ladrónTolvaj tükör alatt

"Ven conmigo, vagabundo„jöjj velem, bolyongó
Tu corazón ardiente no se apaga con cenizasSzíved lángját hamu nem oldja
Sigue mis pasosKövesd nyomaim
Por otro camino del tiempoAz idõ egy másik ösvényén
Mi castillo despierta con tus suaves palabras"Kastélyom halk szavadtól ébred"

"¡La belleza es tu trono!"„szépség a te trónod!"

"En la densa niebla de mis salones„termeim nehéz ködében
Árboles enredados como estatuasHálós fák, mint szobrok
En el lecho seco del deseoA vágy száraz avarában
Allí encontrarásOtt leled
A tu amada perdida"Elveszett kedvesed"

"Esconde el secreto de los dioses„istenek titkát rejti
Cada uno de tus sonidos"Minden hangod"

"Aunque el giro encadene„bár fehérhúsú anyagra
A la materia de piel blanca,Láncot ver a forgás,
Cree -Azért hidd -
Lo que una vez fue concebidoAmi egyszer megfogant
¡Vivirá eternamente!"Örökkön élni fog az!"

Ya el viento rojo abrazaMár vörös szél karol
Más allá de la vieja laderaÖreg lankán túl
Hasta el castillo silenciosoNéma kastélyig
Y sientoÉs érzem
Párate y corre asíPára fut be így
Vidrio delgadoVékony üveget
En la oscuridad del inviernoTél sötétjén
Mientras en la vida resurgeAhogy az élõben fellobban
El carbón muerto.A halott szén.