Kormos dombon vasárnap

Domingo en la colina humeante

Kormos dombon vasárnap

Domingo en la colina humeanteKormos dombon vasárnap

Ves, en lienzo humeanteLátod, füstös vászonban
se retuerce la colina con pozos heladosvergõdik a domb dermedõ kutakkal
¡Es domingo!vasárnap van!
Las mujeres recorrenasszonyok járják
la tierra fangosa y marrón ahoraa sáros, barna vidéket most
pero sabenpedig tudják
que velan por los muertoshogy virrasztanak a holtak
y golpean los muertosés dörömbölnek a holtak
bajo la pesada y oxidada tierraa nehéz, rozsdás föld alatt
si la lluvia cae con fuerzaha hull az esõ nagyon már
los muertos se tensan chirriandonekifeszülnek nyikorogva a halottak

Pero no escuchanDe nem hallják
porque las mujeres son fuertesmert az asszonyok erõsek
guardan largas cartas en sus corazonesszívükben hosszú leveleket õriznek
niños errantes y chicas pálidaskósza fiúkat és halvány lánykákat
¡No los molestes, sombra que se desvanece!ne bántsd õket, ballagó homály!

¡Ay, dónde está la ligereza?Jaj, hol hát a könnyûség?
en zanjas húmedas en tu cabello oscuronyirkos árokban sötétlõ hajadban
manzana secaaszalt alma
esterilla de pajaszalmapokróc
vino amarillosárga bor
y un fuego pálido arde en los mechones negrosés sápadt tûz gyúlik a fekete szálakon
lanzo mis huesos huecosbeledobálom odvas csontjaim
estoy fríohideg vagyok

Así vivimos, silenciosos, flacosÍgy élünk mi hangtalan, soványan
murmurando temblorosos la infinitud ciega de la primera nievereszketõn dúdolva az elsõ hó vak végtelenségét
llega y ¿qué quedará entonces?eljön az és mi marad akkor
¿mi mundo de cabello de cuervo, de palabras suaves?hollóhajú, halkszavú világom?