Agónia

Azt hittem végre áldást hozó csókot
Mindent betöltõ fényességet áld
Lángoló szenvedélyt, Édent s nem Poklot
Gyászba hullt lelkem édes otthonát

Azt hittem végre minden könnyem földre hullott
S elhamvad a szívemben parázsló magány
De megfeszít a kín és sorsom földre húzott
Ahogy bennem lévõ Krisztus sorsa kínhalál

Szemedben hittem hogy simogató fénye
A gyógyulást hozó mesés elixír
De csillogó szemed zöldje mögött méreg
S a törékeny testben egy jéggé fagyott szív

Keserû méz - már csókod íze számban
Ragyogó fény - jár könnyeim nyomában