Bolyongó

Errante

Bolyongó

Szomorú a dallam, se enfrió el paisajeSzomorú a dallam, kihűlt a táj
Inquieta el pensamiento, duele la luz, mis ojosZavar a gondolat, fáj a fény, szemem
Grita si ve, la hermosa vacuidad llamaSikít ha lát, szép üresség hív

El cielo limpio abraza, el resplandor ciegaTiszta ég ölel, napsugár vakít
La sombra se va, ¿por qué no responde?Kidob az árnyék, miért nem felel
Listo de nuevo para el corazón erranteÚtra kész újra a bolyongó szív

Un nuevo día amanece, siempre nueva esperanzaÚj nap kél, mindig új remény
Alimenta el alma, mientras vive, pobreEteti a lelket, amíg él, szegény
Flor huérfana, su canto silenciosoÁrva virág, csendes énekét

Llora en el viento, quizás encuentreSírja a szélbe, hátha rátalál
La palabra buscada, dulce agoníaA keresett szó, édes kínhalál
Terminará su débil vidaVégzi be majd gyenge életét

Palabra tenue, llamó desde lejos hace tiempoHalvány szó, távolból hívott rég
¿Por qué no espera, recuerdo pasado, lejos está?Miért nem vár, elmúlt emlék, távol jár
El alma errante ya no cuentaKóborló lélek már rég nem számít rá
Pero de nuevo se acerca suavementeDe újra halkan mellé áll

La orgullosa pared parece derrumbarseOmlani látszik a büszke fal
La palabra se derrite, tal vez para mí tambiénOlvad a szó, talán értem is
Me espera al otro lado de los sueñosÉnrám vár az álmok túloldalán

La luz se cuela y tocaFény oson be és megérint
Vierte vida en mi débil sangreÉletet ont gyenge vérembe
Sigo adelante en busca de corazones errantesIndulok tovább bolyongó szívek után

Palabra tenue...Halvány szó…

Espero, espero el sueñoVárom, várom az álomesőt
Dónde está, dónde está el camino, el míoHol van, hol van az út, az enyém
¿Por qué no, sabio mío, por qué no esperas?Miért nem, bölcsőm miért nem vár
Veo, no veo el poderLátom, nem látom az erot
Dónde está, dónde está, lo que atrae, lo que desgarraHol van, hol van, ami húz, ami tép
¿Por qué no, abraza en su pecho, lo que caminaMiért nem, ölel keblére, ami jár