Nappali Mese

Cuento de la Sala de Estar

Nappali Mese

Sentado encontró la mañana y sentado la noche,Ülve találta a reggel és ülve az este,
Mientras esa única palabra frente a sus pies comenzaba a aparecer.Amíg az az egy szó a lába előtt már látszani kezdett.
Casi aplastaba su nariz contra el pavimento,Szinte a járda kövére nyomta az orrát,
Esa palabra se volvió tan necesaria, tan importante.Annyira kellett, annyira fontos lett az az egy szó.

Justo esa palabra, justo ahí la imaginaba,Épp az az egy, mit pont oda képzelt,
Justo frente a sus pies, porque ahí estaba bien; debía ver cómo el pavimento se derretía,Éppen a lába elé, hisz az ott jó; látnia kell, hogy a járda hogy' olvad,
Exactamente como debía ser, como en sus sueños.Pont ugyanúgy, ahogy lennie kell, mint álmaiban.

El asfalto se derrite, con una palabra escrita en él, justo esa única palabra, justo la que necesitaba.Olvad az aszfalt, rajta van egy szó, épp az az egy, pont épp az az egy, ami kellett.

Como en sus sueños, así llegó la persona. Así llega ante él la imagen,Ahogy álmaiban, úgy jött meg az ember. úgy kerül orra elé az a kép, ami
Una mujer indiferente en la bolsa de un hombre bajo una palmera oscilante en unaEmbere szatyrán szenvtelen arcú nőci a ringó pálma alatt egy
Tonta imitación de una isla lejana.Távoli ország kis szigetének ostoba másán.

Al final, solo importa una palabra, justo esa palabra, cuyoÚgyis az egy szó csak, ami számít, pont az a szó, minek
Dibujo en la acera ahora coincide con esa imagen,Rajza a járdán egybeesik most azzal a képpel
Y la mujer se aleja con la bolsa hacia la acera, dejando atrás la imagen.S ettől a nőci a szatyron elindul a járda felé, odahagyva a képet.

Mira, saltó, el hechizo está listo.Lám, ki is ugrott, kész a varázslat.

En el polvo, dos personas en la acera: la mujer indiferente y el mago.Állnak a koszban, ketten a járdán: a szenvtelen arcú nő meg a mágus.
El hombre de la bolsa se va (sin darse cuenta de nada), ya está lejos.Elmegy a szatyros (észre se véve semmit az ügyből), messzire jár már.