A Bánat Lánya

-kár, hogy csak lány-
Szólt az apja,
És kiment a ház ajtaján.
Az újszülött sírt,
S az anyja már tudta,
Nem látják többé talán.
Tova szállt néhány rossz év,
S köztük nem került szóba egy név.
Így nõtt hát fel
A bánat lánya,
Liliom a tér oldalán.

Refr.:indulj el hát, bánat lánya
Rád vár a tér, vár a nyár !
Szédülve áll, bárki látja,
Szerelmet kér, szerelmet vár.

Nehezen élt,
Mikor elment az anyja
S a haverok vígasztalták.
Az egyik egy éjjel
Az ágyra dobta,
Sírni sem mert, pedig fájt.

Tova szállt harminchat hét
És õ megszülte lány gyermekét,
A kórház elõtt
Senki sem várta
A szomorú napfényben állt.

Refr.:indulj el hát, bánat lánya...

Egyszer talán ez a kettõs magány
Mint felhõ, tova száll, hisz várnak már rád valahol.

Tudom, kell, hogy társat találj
Hiszen örökké egy szív sem fáj.

Refr.:indulj el hát, bánat lánya...