Éjmély

Profundidades

Éjmély

ProfundidadesÉjmély

La luz del sol rodaba en todas direcciones,Százfelé gurult a napfény,
en zanjas, piedras, musgo se dispersaba,árokba, kövekbe, mohába szét,
el agua te lleva, el agua te lleva hacia ti,víz viszi, víz viszi hozzád
el signo amarillo del letargo.szunnyadás sárga jelét.

Mi madre oso, la noche se acerca,Medveanyám, jön az éjjel,
mis sueños se enredan en antiguos instintos,gomolygó õsködök álmom,
del hielo pasado brota de mis huesos,csontomból feltör a fagymúlt,
cubre mi diminuto mundo.borítsd be parány világom.

Tu piel es mi refugio,Bundád én menedékem,
mi soledad huérfana en la cueva del silencio,csöndverem árva magányban,
mi corazón se teje como hilo de seta,gombafonál szövi szívem
en una casa de caracol abandonada.elhagyott mészcsigaházban.

Pero debo irme, debo morir aún,De menni kell, halni kell mégis,
hundirme en la densa hojarasca,süllyedni sûrû avarba,
el grisáceo barro se rompe,sárba tör szénszínû törvény,
en las formas de la muerte de ojos secretos.titokszemû halalakba.