Fájdalomkényszer

Fájdalomkényszer

Fájdalomkényszer

No hay buen humor, no hay sonrisa, ayer me lo robóNincsen jókedv nincs mosoly ellopta tőlem a tegnapot
Miré a sus ojos en lugar del cielo, era madre e hijo al mismo tiempoSzemébe néztem a menny helyett egyszerre volt ő szerető anya és gyermek
La luz espiritual se rompió en un prisma espiritual, pero quería ver el panorama completoLelki prizmán tört lelki fény de látni akartam, hogy mi az egész
Pero no debería haber notado que ya no puedo mirar sin dolorDe nem kellett volna észrevenni, hogy többé nem tudok rá fájdalom nélkül nézni
En el amor ciego de los abandonados creí en vano, aunque sabía algoAz elhagyottak vak életszerelmében hittem hiába látom tudott valamit
Una lágrima de tristeza se convierte en un océanoEgy könnycseppnyi szomorúság duzzad óceánná
No debería haber notado que ya no puedo mirar sin dolorNem kellett volna észrevenni, hogy többé nem tudok rá fájdalom nélkül nézni

Los verdaderos poetas mueren de hambre con fuego y con sus versosAz igaz költők mind éhen halnak tűzbe velük és a verseikkel
Al final de una senda de compulsión voluntariaEgy önként vállalt kényszerpálya végén
El infierno es el salón de los sabios, que vayan allí para siemprePokol tornáca a bölcsek földje oda kerüljenek mindörökre
Al final de una senda de compulsión voluntariaEgy önként vállalt kényszerpálya végén.

Quisiera susurrarle palabras despreciables al oídoÚgy szeretnék gyalázatos szavakat suttogni a fülébe
Y luego besar sus lágrimas de su rostroMajd lecsókolni a könnyeit az arcáról
Ahora el mundo gira a mi alrededor, me mareo y me ciegoMost a világ velem forog úgy szédülök megvakulok
Ya no puedo mirar a nadie sin dolorKire nem tudok többé fájdalom nélkül nézni