Fájdalmak viharában

En la tormenta del dolor

Fájdalmak viharában

En la tormenta del dolorFájdalmak viharában

¡Suficiente fue!Elég volt!

¡Suficiente fue!Elég volt!

Cosí los sonidos con orejas cosidasÖsszevarrt füllel a hangokat
Quemé las imágenes con ojos abrasadosKiégetett szemmel a képeket
Sin mí mismo no hay voluntadÖnmagam nélkül nincsen akarat
Desgarra las heridas sangrantesSzétfeszíti a vérzõ sebeket

Un deseo egoísta lleno de tormentosEgy kínokkal teli önzõ vágy
Quemado con fuego infernalPokoli tûzzel égetett fel
No hay nada aquí que me espereNincs itt semmi, ami engem vár
Mi corazón se llenó de odioSzívem megtelt gyûlölettel

Detrás de mí, un pasado presenteHátam mögül, egy múltbeli jelen
Resucitó ante mis ojosFeltámadt a szemem elõtt
Pongo mis manos frente a mi rostroArcom elé hajtom a kezem
Mi mundo se derrumba de nuevoVilágom újra romba dõlt

No necesito toda la belleza de este mundoNem kell e világ összes szépe
Vale tanto como la traiciónAnnyit ér, mint az árulás
No necesito todas las imágenes de este mundoNem kell e világ összes képe
No valen más que la amistadNem ér többet mint a barátság

Un sentimiento abrumador que todo lo ocultaHatalmas érzés, mi mindent eltakar
Con lágrimas en los ojos, aún así olvidoKönnyes szemmel, mégis elfelejt
Una pregunta asesina se queda en mi almaGyilkos kérdéssel a lelkembe mar
Elevada al trono del dolorA fájdalom trónjára felemel