Harminc

Suhanó szellemként néz le rám
Ó a múlt
A képek rég beégtek már
De mind elavult

Mit kutat a szem?
Merre jár a lélek
Mely elmaradt valahol?

Eltűnt és kész
Én meg várok rá
Még mindig visszahúz

Eltemetném de még mindig rajtam lóg a múlt
Kicsavart karral állok mint aki sarokba szorult
Félrelökném s ott hagynám, valaki majd csak rátalál
Amit a húsz széttört a harminc meggyógyítja talán

Zokogó emberként néz le rám
Ó a múlt
De mégis hogy segíthetnék
Ha a szín kifakult?

Meredek hegyeken felfele menetel
Reszket, remeg és izzad a vágy
Lobogó hajjal és ázott bőrrel
Csak attól fél hogy itt hagyják

Kikapart sebbel végkimerülten
De tovább kúszik és húzza magát
Megfogadta, hogy küzd míg bírja
Amíg végleg el nem hagyják