Misanthropia

Misantrópia

Misanthropia

Dolor, amarga soledadFájdalom, keserû magány
Infinita oscuridad asesinaVégtelen gyilkos homály
Caminando por un sendero desolado y polvorientoKietlen poros úton jár
Algún día se encontrará a sí mismoEgyszer majd önmagára talál

Entre dos picos, el castilloKét hegycsúcs közt a fellegvár
El suspiro ya no resuenaA sóhaj sem visszhangzik már
Corazón sangrante y un rostro pálidoVérzõ szív, és egy sápadt arc
¡Esta fue la última... Batalla!Ez volt az utolsó... Harc!

Un par de ojos brillantes que miran en mi almaCsillogó szempár, mi lelkembe néz
Dos lágrimas errantes, eso es todoKét kósza könnycsepp, ennyi az egész

Quizás la casualidad, quizás el mundo cruel...Talán a véletlen, talán a kegyetlen világ...
(Robó ese sentimiento que siempre espera su turno)(Vette el azt az érzést, ami mindig sorára vár)
Quizás la imaginación, quizás una boca inexistenteTalán a képzelet, talán egy nem létezõ száj
(Dijo lo que debería sentir, para que duela menos)(Mondta el, hogy mit érezzek, amitõl kevésbé fáj)

Quizás la existencia, quizás sentir que ardeTalán a létezés, talán, hogy érzem azt, hogy ég
(Cielo y tierra, lo que siento y lo que podría sentir)(Ég és föld, amit érzek s mit érzek, hogy érezhetnék)
No esperes que sea tu enemigoNe várd el tõlem azt, hogy ellenség légy
Podría esperar más, pero ya es suficienteVárnék még, de ennyi most már tényleg elég

Entre dos picos, el castilloKét hegycsúcs közt a fellegvár
El suspiro ya no resuenaA sóhaj sem visszhangzik már
Corazón sangrante y un rostro pálidoVérzõ szív, és egy sápadt arc
¡Esta fue la última batalla!Ez volt az utolsó harc!

Una hoja verde sopla el vientoZöld falevél, fújja a szél
Caminando solo y levantándoseEgymaga jár és kél
Cien pequeñas melodías, cien palabras vacíasSzáz kicsi dallam, száz üres szó
Siempre lo mismo, pero no está bienMindig ugyanaz mégsem jó

Un muro de ladrillos desgastadoEgy kopott téglafal
Quizás era una fortaleza, o solo guarda el cuerpoVár volt talán, vagy csak õrzi a testet
Las sombras oscuras del bosqueErdõ sötét árnyai
Ofrecen un brazo protector, abrazan el almaVédõ kart nyújtanak, átölelik a lelket

Por fuera un humano, por dentro solo un niñoKívül az ember, belül csak egy gyermek
Ambos actúan como si fueran el otroMindkettõ úgy tesz, mintha másik lenne
Uno espera fuera del muro, el otro dentro del muroEgyik a falon kívül, másik a falon belül vár
Para qué, es un misterio incluso para él...Hogy mire, az neki is talány...

En la isla de los sueños, en el borde de las nubesÁlmok szigetén, felhõk peremén
Imágenes oscilantesRingó képek
Vuelo rápidamente, pero pocosSzállok sebesen, mégis kevesen
Sienten el finalÉrzik a véget
Los eternos ejércitos, en las murallas de la ciudadÕrök hadai, város falain
Empuñan armasFegyvert fognak
Refugio oscuro, bala voladoraKormos menedék, szálló lövedék
No existen...Nem léteznek...

Entre unicornios y vampirosEgyszarvúk és vámpírok közt
En prados brillantes veoCsillogó réteken látom e
Una historia sobre el país de las hadas aún...Tündérföldrõl szóló mesét még..
Pero ¡ya es suficiente!De ennyi elég!

Corazón... Que fue golpeado contra la tierraSzív... Amit földhöz csaptak
Existencia... Que fue pisoteadaLét... Amit eltiportak
Canción... Que ya no suena más...Dal... Ami nem szól többé már...

Fortaleza... Que se derrumbóVár... Ami összeomlott
Imagen... Que dejó una manchaKép... Amit foltot hagy
El sentimiento que vuela lejos...Az érzés, mely messze száll...

Infinitamente pregunto, ¿por qué?Vég nélkül azt kérdem, miért?
No hay corazón, entonces no hay pérdidaNincs szív, hát nincs veszteség
El comienzo del doloroso finalKezdet a fájdalmas vég
El último abrazo severo...Utolsó zord ölelés...