Hangok

Susurros

Hangok

Tomé mi pluma en mi mano y la sumergí detrás del velo de la tristeza,Kezembe fogtam a tollam, és bemártottam a szomorúság fátyla mögé,
donde vivo como una sombra encerrada en mí mismo. Quiero llorar como lo hace la nocheahol árnyékként élek bezárva magamba. Sírni szeretnék mint ahogy az éj sír
cuando cubre con su frío corazón el dolor, para recordar.mikor betakarja hideg szívével a fájdalom, hogy emlékeztesse.
Pero no tengo lágrimas, el tiempo las consumió,De nincsenek könnyeim, felemésztette õket az idõ,
con su sonrisa cínica mientras clava sus garras en el corazón del ser.a maga cinikus mosolyával ahogy karmait belevájja a lét szívébe.

Un jardín donde estoy y eres y no eres. Un jardín que ha sido cercadoEgy kert ahol vagyok és vagy és mégse. Egy kert melyet körbekerített
por el destino, los brazos entrelazados de la alegría y el dolor, mientras su infinitaa végzet, az öröm és a kín összefonódott karjaival, ahogy végtelen
vena se extiende hacia la nada llevando consigo la muerte. Soy un manzanovénájuk a semmibe nyúlik az elmúlást szállítva. Almafa vagyok
viejo y enfermo, pero solo yo lo sé, solo yo lo siento y solo yo lo veo.öreg és beteg, de ezt csak én tudom, és csak én érzem és csak én látom.
Mi tronco arrugado, mis ramas se entrelazan para protegerme. Te siento.Törzsem ráncos, ágaim átfonnak, hogy óvjanak. Érezlek.

Siento cómo respiras, siento cómo lloras, siento cómo ríes,Érzem ahogy lélegzel, érzem ahogy sírsz, érzem ahogy nevetsz,
siento cómo me odias, siento cómo tienes frío, siento cómo me amas yérzem ahogy gyûlölsz, érzem ahogy fázol, érzem ahogy szeretsz és
siento cómo clavas en mi corazón. Eres una rosa, muchas rosas. Resplandecesérzem ahogy a szívembe szúrsz. Rózsa vagy, sok rózsa. Élénkvörös
en un rojo intenso. Por las noches brillan en tus suaves pétalosszínben pompázol. Esténként megcsillan selymes szirmaidon
las lágrimas del crepúsculo, para que tu belleza sea cuidada hasta queaz alkony könnye, hogy szépséged ápolja még el nem jön
llegue el final. El jardín se sumerge lentamente en la penumbra, y parecea vég. A kert lassan homályba borul, és egyre távolabbinak
más lejano, y yo vuelvo a ser una sombra.tûnik, és én újra árnyék leszek.