Egyszer

Una vez

Egyszer

Cuando el dolor me abraza, siento la risa de sufrimiento en mi alma... y sé que aún estoy vivo.Ahogy átölel a fájdalom, érzem a szenvedés kacaját a lelkemben... és tudom, hogy még élek.

Detrás de las colinas la oscuridad desciende desde el infinito, cubriendo los pasados consumidos de los muertos.Távol a dombok mögött homály ereszkedik a végtelenbõl, és beborítja a holtak felemésztett múltjait.
Sé que me esperan... y saben que los espero. Ahora lloro porque todo a mi alrededor duele.Tudom, hogy várnak... s tudják, hogy várom. Most sírok mert körülöttem minden fáj.
El pasado siempre me recuerda, le gusta ver mi agonía...A múlt mindig emlékeztet, mert szereti nézni a vonaglásom...

Como mi alma anhela temblorosa detrás de las colinas, pero mi cuerpo la retiene y la tortura.Ahogy lelkem remegve vágyódik a dombok mögé, de testem fogva tartja és kínozza.
Las estrellas también miran tristemente hacia el universo... por siempre.A csillagok is szomorúan néznek bele az univerzumba... örökké.
Ese es su destino... y lo saben. Quizás pronto mi alma se liberará de la prisión de mi cuerpo,Ez a sorsuk... és tudják. Talán hamarosan lelkem kiszabadul testem fogságából,
y descenderá gritando hacia el origen del espacio y el tiempo. Y allí estará rodeada de mi soledad...és sikoltva alászáll a tér és idõ origójába. És ott lesz körbevéve a magányommal...
Un estado negro y vacío. Y el pasado, que no recuerdo, torturará a otros... y yo seré feliz...Fekete, üres állapot. S a múlt melyre nem emlékszem mást kínoz majd... és én boldog leszek...

Yo y mi soledad.Én és a magányom.