Mélyen legbelül

Profundamente en el interior

Mélyen legbelül

Un lugar que no está en ninguna parte... El suspiro perdido de un árbol...Egy hely ami nincs sehol... Egy fa elveszett sóhaja...
Mi insomnio encerrado en un espejo, donde me contemplo a mí mismo.Álmatlanságom egy tükörbe zárva, ahol önmagam bámulom.
Gotas de lluvia recorren mis labios resecos, que en silencio,Esõcseppek folynak végig kiszáradt ajkamon, mely némán,
gritan en el corazón de la desesperanza. Ahora viajo... Soy un vagabundo...kiált a reménytelenség szívébe. Most utazom... Vándor vagyok...
Observo mi rostro triste con ojos cosidos... Un campo... En todas partesÖsszevarrt szemekkel nézem bús arcom... Egy mezõ... Mindenhol
se sientan flores de colores... Conversan... Para mí no hay lugar...színes virágok ülnek... Beszélgetnek... Számomra nincs hely...
Soy incoloro y tal vez ya no esté vivo. ¿Quizás estoy soñando?!Színtelen vagyok és lehet, hogy már nem is élek. Lehet, hogy álmodom?!
No... Pues estoy despierto... El frío viento acaricia mi piel... Tengo frío...Nem... Hisz álmatlan vagyok... Hideg szél nyaldossa húsom... Fázom...
Abrazo mi ser tembloroso con mis brazos... Me escondo entre mis miedos...Átölelem önmagam remegõ karjaimmal... Elrejtõzöm a félelmeim közé...
Seguramente no me encontraré allí... Desesperado... Ahí estoy...Ott biztosan nem találom meg magam... Reménytelen... Ott vagyok...
Temo a mí mismo... Está oscuro... Alguien llama... Susurra mi nombre...Félek magamtól... Sötét van... Valaki hív... Nevem suttogja... Nem
No veo con claridad... Se acerca lentamente... Mi miedo se calma...látom tisztán... Lassan közeledik... Enyhül a félelmem...
Oh, eres tú... Ya no tengo miedo...Ó, hát te vagy az... Már nem félek...