...

Ser eternamente muerto

...

Ser eternamente muerto...Örökre halottnak lenni…
Ser eternamente muerto en la niebla, y en todo mundo.Örökre halottnak lenni a mában, és minden világban.
Sentir la perturbadora soledad de la insignificancia.Érezni a lényegtelenség megbolygató magányát.
Convertirse en uno con la nada o incluso con el infinito... con el universo.Egyé válni a semmivel vagy akár a végtelennel… a mindenséggel.
Quizás solo un pensamiento... Quizás solo una esperanza pero cada vez más cerca llega...Talán csak gondolat… Talán csak remény de egyre közelebb ér…

Solo observo las cosas delante de mí... y a mi lado.Csak nézem a dolgokat magam elõtt… és mellettem.
Simplemente estoy vacío y solo...Csak vagyok üresen és egyedül…

¿O tal vez no?Vagy talán, mégsem?

Porque la muerte toma mi mano...Mert a halál fogja kezem…
Simplemente tira lentamente, y mientras tanto cuenta mi vida... Que hasta ahora he vivido como dolor...Csak húz lassan, és közben meséli életem… Melyet eddig fájdalomként éltem…
Y simplemente tira... Pero quizás ni siquiera él sabe a dónde... Simplemente lejos de aquí... A cualquier lugar.És csak húz… De talán õ sem tudja hová… Csak távol innen… Bárhová

Ya no percibo el aroma de las flores, ya no escucho el murmullo de los arroyos...A virágok illatát már nem érzem, a patakok zúgását már nem hallom…
No veo los árboles que solía amar...Nem látom a fákat akiket azelõtt oly szerettem…
La existencia paraliza... Y solo susurra mi himno fúnebre...A lét megbénít… És csak fújja gyászi himnuszom…