A Küldetés

La Misión

A Küldetés

Sobre la ciudad flotaba, luego se posó en una torre,A város felett lebegett, majd egy toronyra szállt,
con la espalda arqueada, el rostro surcado,meghajlott háttal, barázdált arccal,
un ángel de cabello plateado.ősz hajú angyal.
Ya sospecha desde hace tiempo que está sin rumbo,Már sejti rég, hogy céltalan,
lo que aún busca es desesperanzador,ami célja még van, reménytelen,
pues así es el ser humano: inhumano...mert az ember ilyen: embertelen...
Aun así, ni siquiera él sabe por qué vino, por algo vinoMégis, maga sem tudja, hogy mért, eljött valamiért
Como un cuchillo afilado, el sufrimiento, talla arrugas profundas,Mint éles kés, a szenvedés, hosszú ráncokat vés,
en su rostro la vejez, un bosque infinito de dolor.arcán a felhő, fájdalom-fákból végtelen erdő.
Tristeza y pecado, pudo ver: compañeros de mil años,Bánat és bűn, láthatta: ezeréves társak,
sin embargo, todo es en vano,hiába minden,
renacen, resucitan.újjászületnek, feltámadnak.
Aun así, ni siquiera él sabía por qué vino, por algo vino.Mégis, maga sem tudta, hogy mért, eljött valamiért.
Cosas que a veces nadie entiende, pero las hacemos por algo.Dolgok, 'mit néha senki sem ért, de tesszük valamiért.

Coro:Chorus:
Misión, del brillo de nuestras lágrimas vive la plata,Küldetés, könnyeinkből élő ezüst eső,
del poder que despierta de nuestras palabras.szavainkból ébredő erő.
Misión, el susurro de nuestro aliento como el viento primaveral,Küldetés, sóhajtásunk sodró tavaszi szél,
nos insta: quien no se detiene, logrará todo...arra bíztat: aki meg nem áll, mindent elér...

Aquí estaba un ángel, ahora está lejos,Itt volt egy angyal, már messze jár,
no pasó nada,nem történt semmi,
esto era su deber, y él ya sabía: este era el final, su último camino... su despedidaez volt a dolga, és ő már tudta: ez volt a végső, utolsó útja... a búcsúja

CoroChorus