Asszony Feketében

Mujer de Negro

Asszony Feketében

En una noche tardía y fría, en el amanecer del insomnio,Késő őszi éjszakán, álmatlanság hajnalán,
la Luna ya no estaba en el cielo, buscando descanso.már a Hold se volt sehol, pihenni tért.
Desde la oscura esquina de mi habitación, una sombra emergió de la penumbra,Szobám sötét sarkából, egy árny vált ki a homályból,
en silencio se detuvo, no dijo una palabra, se inclinó hacia mí.csendben megállt, szót sem szólt, hozzám hajolt.

Sentí que mi corazón latía, supe que lo sabía todo sobre mí.Éreztem: szívem dobban, tudtam: mindent tud rólam.
Nos miramos mutuamente... la Mujer de Negro.Nézett és én is néztem... az Asszonyt Feketében.

Escudriñó mi rostro febril, en un silencio frío y mortal.Lázas arcom fürkészte, hűvös, halálos csendben.
Vi cómo la luz de la lámpara se desvanecía, tejiendo una red en su oscuro cabello.Láttam, a lámpafény hogy nő, sötét haján hálót sző.
Asintió con la cabeza, susurró suavemente: 'hay tiempo todavía...'Bólintott, halkan ennyit szólt: "van még idő..."

Sonrió, me dijo adiós con un gesto, desapareció y un pesado silencio se apoderó del lugar.Mosolygott, búcsút intett, eltűnt és súlyos csend lett.
Se desvaneció completamente en la noche... la Mujer de Negro.Köddé vált végleg az éjben... az Asszony Feketében.

Una vez más, si regresa por mí, entonces me llamará para emprender un viaje.Újra, ha eljön értem, akkor majd útra hív engem.
Me guiará en el silencio negro... la Mujer de Negro.Vezet majd fekete csendben... az Asszony Feketében.