A Vég Útján

En el Camino de la Muerte

A Vég Útján

Jelek se dibujan en la densa niebla ante míJelek rajzolódnak a sûrû ködben elém
Doy un paso valiente, siento que aún hay esperanzaBátran lépek, úgy érzem, van még remény.
Los ancianos susurran hacia mí, una realidad más profundaA vének mit felém súgnak, egy mélyebb valóság,
¿Es imaginación o verdad? Ya no importa...Képzelem, vagy igaz? Az mindegy már...

Veo la cima de las montañas,A hegyek ormát látom,
Ramas desnudas se alzan hacia el cielo en los árbolesCsupasz ágak vágnak az égbe a fákon
Una bandada de cuervos se oscurece en círculoVarjak serege feketedik körben
Los restos de la soledad yacen en un hoyoA magány romjai hevernek egy gödörben
Se despojan de la carne podrida,Levetik magukról a rothadó húst,
Siento la profundidad, me absorbeÉrzem a mélység, magába húz.

No veo, solo escucho, la tormenta se despiertaNem látom, csak hallom, feltámad a vihar
No falta mucho y la húmeda hojarasca me cubriráNem kell sok és betemet a nedves avar.
Mi aire se agota, me abandona la fuerzaLevegõm egyre fogy, elhagy az erõ
No sé qué hacer, se prepara el frío cementerioNem tudok mit tenni, készül a rideg temetõ

Anhelo convertirme en lo que puede doler en la carne,Azzá vágyok válni, mi húsba marón fájhat,
El cruel árbol desnudo de la realidad,A kegyetlen valóság csupasz fája,
Exiliado allí donde nadie puede ir,Kitaszítva oda, hol senki se járhat,
Ni siquiera tú sabes quién eres,Még magad se tudod, ki lehetsz�
¿Eres tú mismo o tu sombra?Önmagad vagy az árnyad?

Mi cuerpo es exiliado y se convierte en nada.A testem kitaszít, és semmivé válik.
Mi alma, mi ser, me muestra el espejo,A lelkem, létem tükrét tárja elém,
Para que vea mi deseo incomprensible,Hogy lássam felfoghatatlan vágyam,
Que tan dolorosamente se clava en mí.Mely oly fájón hasít belém.
La fría luz de la luna me mira, la luz agoniza.Rám tekint a fagyos hold, a fény haldokol.
El graznido de los cuervos anuncia el duelo,Varjak károgása jelzi a gyászt,
Ahora me deshago de mi falso velo,Most levetem magamról hazug leplem,
Y mi cuerpo se libera.És a testem elenged.

Pronto mi alma volará con los cuervos,Lelkem nemsoká a varjakkal repül
Se mezclará en la masa negraA fekete tömegbe vegyül
No sé qué me espera, hasta dónde llegaréNem tudom mi vár reám, meddig érek el
Mi cuerpo sucio de barro se descompone con la hojarasca.Sártól mocskos testem az avarral porlad el.

Y el camino, por el que caminé valientemente, era el camino de la muerte,S az út, min oly bátran jártam, a vég útja volt,
Un sendero oscuro, que todos los muertos recorren.Sötét ösvény, melyet megjár minden holt.
Ven conmigo y dejarás atrás todo lo que temes,Jöjj velem s elmarad minden mit félsz,
Ven conmigo y serás tocado por la noche más oscuraJöjj velem s megérint a legsötétebb éj