1614

1614

1614

La noche me abrazó de nuevoMegölelt újra az éjszaka
La sangre embriagó las tumbas olvidadasVéresõ itatta az elfeledett sírokat
Donde descansaban antiguos dolores,Hol régi fájdalmak pihentek,
Y toda luz murió.S meghalt minden fény.

En mi cuerpo enterrado la sangre vuelve a fluir,Elhantolt testemben újra zuhog a vér,
Cada movimiento lleno de tristeza.Bánattal teli minden mozdulat.

Ahora llamo de nuevo a la nocheMost újra hívom az éjt
Para que me envuelva con su velo.Hogy borítsa rám fátylát.
Sumergo mi cuerpo en el arroyo,A patakba merítem testem,
Para lavar toda la suciedad de la cruz.Hogy lemossam a kereszt minden mocskát.

Miro al cielo y veo el oscuro pasado,Nézem az eget, s látom a sötét múltat
Mi cuerpo ardiendo en la hoguera, y la sangre fluyendo de los árboles.Máglyán égõ testem, és vér folyik a fákból.

Los árboles me hablan, y la profundidad me abrazaHozzám szólnak a fák, és átölel a mélység
Sobre las ruinas antiguas surge una nueva, helada lunaAz õsi romok felett egy új, fagyos hold kél
Dolores antiguos ya desaparecidos, ahora el llanto de la luz resurgeRég kimúlt gyötrelmek, most újra zokog a fény
Nubes de tormenta me rodean, una nueva oscuridad se alza sobre mi corazón.Vihar felhõk körbe vesznek, szívem fölött új sötétség kél.

La luz se ahoga en la oscuridad, el dominio de la cruz se desmorona,Sötétségbe fullad a fény, romba dõl a kereszt uralma,
En un instante se condensa el peso de siglos de maldición.Egy pillanatba tömörül több évszázad átka.