Ezredeken át

Fakó lóra ül majd holnapután
Ahogy megíratott a vízben
Ahogy megíratott a homokban

"Hová viszel, fakó ló?"

"Fakó lóként jöttem
Jer velem az erdokbe
Fakó lóként jöttem

Dalos dombokon túlra
Csodamezokön túlra
Dalos dombokon túlra

Nyargaljunk a legendába
Érezzük az álmodó hatalmát
Nyargaljunk a legendába

Királyno lész
A természet alkímiája által
Királyno lész"

"Miért jöttél, virágért avagy gyümölcsért,
Vagy kelyhem remego véréért, amely az alkony illatát rejté?
Vigyázzz! A ringó habok édesnek tunhetnek,
Ám a mélység méhe a sötét mérhetetlen tömegét hordja!
Nem tudod, fakó ló?

"Mivégre félném mivégre félném a sötétet?

Nem hajol a nap is estébe
Hogy még szebben ébredjek?
Éjjel a napfény szunnyadó csillagokban
És nyugtalan holdban él

Lám!

Fakó lóként jöttem
Jer velem az erdokbe
Fakó lóként jöttem

Dalos dombokon túlra
Csodamezokön túlra
Dalos dombokon túlra

Nyargaljunk a legendába
Érezzük az álmodó hatalmát
Nyargaljunk a legendába

Királyno lész
A természet alkímiája által
Királyno lész"

Jer hát ünnepelni
Testet és lelket
A mitológia
Mélyen zúgó árján át!"

"Ezredek!"

Fakó lóra ült
Egy reggel, midon a tavasz eljött
Meséli a víz
Meséli a homok