Átoklátomás

Niebla oscura

Átoklátomás

Qué cielo gris, nublado y tristeMily sápadt, szürke, borús ég
No había muerto hace mucho tiempoIly halott nem volt réges rég
Y qué misteriosa y densa nieblaS mily titokzatos, sûrû köd
Se arrastra como un monstruo entre los árbolesSzörnyként kúszik a fák közt

Qué oscuros, sombríos, desnudos árbolesMily sötét, komor, csupasz fák
Escuchan los secretos de la nieblaA köd titkait hallgatják
Y bajo el velo helado de la nocheS az éj fagyos leple alatt
Tejen los sueñosVarázsolják az álmokat

En el suelo yacen muchas hojasFekszik a földön sok levél
Donde vive la conciencia de los árbolesKikben a fák tudata él
Y los oscuros secretos de la nieblaS a köd fekete titkait
Son llevados al fondo de la tierraA föld mélyébe leviszik

La tierra nutre mi cuerpoA föld táplálja testemet
Y la niebla atraviesa mi almaÉs köd járja át lelkemet
La tenue luz de la luna llenaA teli hold homályos fénye
Es el oscuro sendero de mis sueñosAz álmaim sötét ösvénye

Donde se tejen mis sueñosHol szövõdnek az álmaim
Cuando abro los ojosHa felnyílnak a szemeim
De los pálidos hilos de la nieblaA ködnek sápadt fonalából
Y del triste sonido del vientoS az ég bús szelének hangjából
Y de la oscura profundidad del bosqueS az erdõ sötét mélységébõl
Y de la sangre congelada en mis venasS az ereimbe fagyott vérbõl