Új Glória

Akár a hajnalba nyúló hosszú álomfonál
Nyughatatlanná vált most a világ
Percei pengeként vágnak sûrû forró ereket át
Nem hagyva mást csak hideg, jéghideg ûrt maga után
Álmos fáradt az éjjel lágy esõ csordogál
Fentrõl a mélybe hullva s végig a templom falán
A márvány oltáron fekve kérlek most úgy ölelj át
Ahogy az esõ hangjai ölelik az éjszakát
Megfagyott márvány ágyon utolsó forró óránk
Elõttünk nincs más semmi csak a kéj s majd a halál
Angyalok fájó hangja Istennek fájó keresztjén
Halk sikolyod újra írja mi most enyém még
Most fáj még - de halálunkkal boldogságunk kél
Remélj s majd én - új glóriádat elhozom ma még
Azt sosem…