Meghalni a mennyben, menny halála bennem

Hûvös éjjel árnya mentén könnyes óceánok szélén
a fájdalom élõ arcaként
Szelíd örömdombok báján búsan éneklõk világán
nevelkedek majd angyallá
S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
majd megtalálsz
Ahol semmi kétség bennem, ahol titkok fátyla lebben
és szívem mélyén létezel már
Talán figyelhetem csendben, ahogy az álom megér benned
és szirmot bont az álom virág
S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
vigyázok rá
Hisz te már itt hagytad az álmot, amit az eltûnt idõ látott
a tövistõl kiserkenõ vért
Fáradt napjaidnak végén lehunyt szemmel, ha kérnéd
majd szirmot bont az álomvirág
S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén
Vigyázol rám
Hiszen neked születtem angyal veled, áldoztam csókkal
Elsõ szavaddal engem szerettél
De a hangod elnémult bennem kihunyt szemed lefedtem
Hát magammal viszem szívednek sóhaját